Igazság? vs. Szolgáltatás?

Tisztelt Dr. Szabó Máté országgyűlési biztos úr!

A Szegedi Városi Bíróság 7.P.20.587/2012 számú ügyében 2012. év június hó 13. napján hozott ítélete alapján, nem vizsgálata a per második tárgyalásán általam előadott bizonyítási indítványt, indoklásában a PP. 389. § (2),(5),(7) bekezdésekre hivatkozva. Álláspontom szerint a Bíróság a megjelölt jogszabályokat helyesen értelmezve tekintett el a bizonyítási indítvány vizsgálatától, ennek ellenére

p a n a s s z a l 

kívánok élni az eljárás ellen, mert álláspontom szerint sérültek az alábbi, Alaptörvényből eredő alkotmányos jogaim.

1. 
   1. „ALAPVETÉS, B) cikk (1)Magyarország független, demokratikus jogállam.”

2. 2. „ALAPVETÉS, T) cikk (3) Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.”

3. 3. „SZABADSÉG ÉS FELELŐSSÉG XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn be-lül bírálja el.”

4. 4. „AZ ÁLLAM A Bíróság 25.cikk (1) „A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el.”

5.  5. „SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthe-tetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.”
   
   

A jogalkotó nyilvánvalóan a 3. pontban olvasható „ésszerű határidőre” tekintettel alkotta meg a PP.389. §-t jelen tartalmával. Álláspontom szerint az „ésszerű határidő” követelménye nem előzheti meg a jogállamiság érvényesülését az igazságszolgáltatásban. Olyan eljárásban, ahol az alperes kizárólag az első fokon eljáró bíróság, első tárgyalásának végéig élhet bizonyítási indítvánnyal, sérül a jogállamiság elve. Bár a Szegedi Városi Bíróság első tárgyalásra idéző végzésében utal arra, hogy Kisértékű perben tárgyalja ügyemet és 5 oldalon keresztül tájékoztat az eljárással kapcsolatos tudnivalókról, számomra csak a tárgyalás napján vált világossá, hogy amit ott nem tudok védekezésül azonnal előadni, azt a bíróság figyelmen kívül hagyni kénytelen. Az eljárás ilyen módon történő lefolytatása tovább rontja azon adósok helyzetét, akik tartozást halmoztak fel szolgáltatók, pénzintézetek egyéb erőfölénnyel rendelkező intézményekkel szemben, így anyagi források hiányában jogi képviseletet sem engedhetnek meg maguknak. A bíróság igazságszolgáltatás helyett, valójában pénzbehajtást végez. Megnyugtató megoldásnak kizárólag azt tudnám elképzelni, ha a bíróság, a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján, -szabálytalanságot érzékelve,- hivatalból bizonyítana. Így valóban érvényesülhetne a jogállamiság és jogbiztonság követelménye, nőne az igazságszolgáltatásba vetett -jelenleg (nem ok nélkül) megtépázott- bizalom.

Domaszék, 2012. 07.31.